Plavecz Tamás - Plavecz Nándor - Sándor Ferenc

Jaapán és kinai harcművészetek kislexikona

A

 

 

AGE/AGO Japán– elfelé; emelés; áll.

AGE OSHI /Japán/ – az áll nyomása.

AGERU /Japán/ – fel-, megemelni.

AGE TSUKI /Japán/ /Karate/ – felfelé /állra/ irányuló, egyenes ökölütés.

AGE UKE /Japán/ /Karate/ felfelé irányuló védés.

ÁGYÉKRUGÁS: lásd. Here-rugás /B. Lee/

AH YOO /Seh Koh Sum/ – a Shaolin kolostor utolsó /49./ pátriárkájának legkiválóbb tanítványa, ma a Nemzetközi Shaolin Akadémia főinstruktora Szingapúrban.

AI /Japán/ – harmónia, szeretet.

AIDA /Japán/ – távolság; állás.

AI-HANMI Japán /Aikido/ – szimmetrikus állás.

 

AIKIDO /Japán/ – jelentése: a harmonikus erő útja. MORIHEI UESHIBA /1883-1969/ által a hagyományos pusztakezes Japán harcművészetekből, elsősorban az AIKI-JUTSUból kialakított, szigorúan önvédelmi jellegű HARCMŰVÉSZET. Az aikido gyakorlója felkészül szinte az összes lehetséges támadásra. Ellenfele támadóenergiáját, az ütés vagy a rúgás lendületét felhasználva hajt végre nagy ívű dobásokat és látványos karcsavarásokat /utánaengedés/. Az aikido legfőbb jellegzetessége, hogy támadóelemeket csak másodlagosan tartalmaz. Így gyakorlás közben az egyik AIKIDOKÁnak tulajdonképpen el kell játszania az agresszor /támadó/ szerepét, aki a legtöbbször látványos ütéssel vagy rúgással támad ellenfelére. Az aikido a Japán HARCMŰVÉSZET egyik csodája: technikái mély beleélést és hosszú gyakorlást igényelnek. A rendszer filozofikus töltete is messze kiemelkedik a többi BUDOirányzat közül. Története
A mai AIKIDO a daito aikijutsuból származik, amelyet állitólag Seiwa császár (850-880) hatodik fia Teijun herceg talált ki. A herceg Tsunemoto nevű fián keresztül jutott a Minamoto család következő generációihoz. Amíg a harci technika elért Yoshija Minamoto öccséig, Shinra Saburo Yoshimitsu-ig, addig az már modern AIKIDO volt. Yoshimitsu igen művelt ember volt, a harcban pedig villámgyors. Rendszerét a kastélyáról, DAITO-ról nevezte el.
Yoshimitsu fia, Yoshikiyo Takeda udvarában élt Kai tartományban, és az ő harci technikáj a kastély nevéről vált ismertté. A Takeda harci technika generációkon keresztűl öröklődött a családban. 1574-ben Kunitsugu Takedából átköltöztette az udvarát Aizuba, és a technika, amelyet utódainak hagyott Aizutodome néven vált ismertté.Ez a harci mwetodika titok maradt a családban, egészen a MEIJI korszak végéig (1868), amikor Japán az elszigeteltség után megnyitotta kapuit a külföldi kultúra és tőke előtt.
A család feje Sokaku TAKEDA (1860-1943) Japánban utazgatva a családon kívűl oktatta a harci technikákat, amíg le nem telepedett Hokkaido szigetén. Itt Abashiriban fia, Tokimune Takeda megnyitotta a Daitokan DOJO-t és folytatta a Daito rendszer (iskola) fejlesztését. Sokaku TAKEDA legjobb tanitványa Morihei UESHIBA (1883-1969) volt. Ritka képességű ember, aki más ősi harci technikák elemeivel gazdagitotta a Daito iskolát, valamint ehhez hozzáadta saját fogásait. Ennek eredménye a modern AIKIDO. Az AIKIDO-t is – mint más japán harcművészeteket – a megszálló hatóságok a második világháború befejezése után betiltották. Japánban az AIKIDO az igazi népszerűsége 1954-ben kezdődik, amikor Tókióban a küzdőművészetek képviselői nagy tüntetést rendeztek. Ezen részt vett UESHIBA legkiválóbb tanitványa Gozo SHIODA (9. dan) is. Ezen eseménnyel felhívták magukra a figyelmet. Egy év mulva üzletremberek egy csoportja finanszírozta a Yoshinkan AIKIDO iskola megalapitását.
Azóta az AIKIDO fejlődése és elterjedése a világban szinte töretlen.Ezen harcművészet rendkivűli népszerűségéhez még hozzájárult az amerikai származású színész-harcművész megasztár Steven SEAGAL (1951 -), aki nem japán létére Japánban több mint 2000 tanítványt tudhat magáénak.

Technikái:

Az alábbi három általános módszer számtalan mechanizmusából épülnek fel, amelyek  az ellenfél támadásainak általános semlegesítésére szolgálnak. 1. Leszorítás (osae) /itt az ellenfelünkkel  folyamatos testi kontaktust tartunk addig a pillanatig amíg a támadást teljesen meg nem bénitottuk. 2. Dobás (NAGE) /itt az ellenfelünket eltávolítjuk a közelünkből. 3. Az első kettő kombinácíója. Szakértők szerint az AIKIDO technikáinak száma több ezerre tehető. Ebben az óriási arzenálban vannak szinte minden gyakorláskor visszatérő technikák.
Irodalom
Kósa Tibor – Gáspár László: Aikido Sport. 1990.
Ueshiba Kisshomaru: Az AIKIDO SZELLEMISÉGE , Hunor Vállalkozás
Adele Westbrook – Oscar Ratti AIKIDO  ÉS A DINAMIKUS GÖMB,  Lunarimpex kiadó, 2003.
Szaotome Micugi: Aikido és a természet harmóniája. Budapest, 1999, Szenzár Kiadó.
Koichi Tohei: A ki a mindennapi életben. 1995, Lunarimpex KiadóI.

AIKIDOKA Japán – AIKIDOt gyakorló

 

AIKI JUTSU /Japán/ – az AIKIDO elődje, amely 850 körül keletkezett; a lényege abban állt, hogy különböző veszélyes és nagy erővel végrehajtott technikákkal megölje az ellenfelét.

 

AINUK – kelet-ázsiai népcsoport; a Csendes-óceán partja menti Középkelet-Ázsia északi részének őslakói, ma Japán északi részén és a Szovjetunió délkeleti csücskében élnek. Eredetükről még ma is vitatkoznak a tudósok, de minden valószínűség szerint veddo-australid eredetűek, és később keveredtek európai és mongol elemekkel. Számuk ma tizenhét - tizennyolezer körül mozog, nagy részük azonban keveredett az orosz és a Japán népességgel a ma élő, úgynevezett „igazi ajnuk” száma csupán néhány százra tehető.

 

AISHATSU /Japán/ /Karate/ – sorakozó üdvözléshez.

AITE /Japán/ – partner, ellenfél /versenyben/-

AI USCHI Japán /Karate, kendo/ – kettős találat.

AKA/AKE /Japán/ – vörös, sötét.

AKA/SHIRO/NO KACHI /Japán/ /Karate/ piros/fehér győz!

AKINDO /Japán/ – kalmár; a NINJÁk egyik kedvenc álcája.

 

AKIYAMA SHIROBEI Japán orvos és JU JUTSU oktató. Valószínűleg ő volt a YOSHIN-RYU JUJUTSU stílus alapítója, aki a legenda szerint meditáció közben megfigyelte, hogy a lehulló hótömeg hogyan söpri el az alatta lévő ágakat, csupán a magányos fűzfa ágai térnek ki rugalmasan a hótömegek elől. Lehetséges, hogy ez az inspiráció volt a kiindulása ennek a stílusnak. A 17. században Kínába utazik, hogy tökéletesítse orvosi tudását. Ez idő tájt tanulmányozza az élesztési eljárások /hassei ho / különböző módjait. Később ez volt a klasszikus élesztési eljárások /KAPPO, KATSU/ alapjává. Emellett sokféle /Kínai/ harcművészetet megfigyelt és gyakorolt. Majd idővel létrehozott kb. 300 technikát, amelyek a”ju-n” /lágyság, hajlékonyság/Alapultak. Mivel inspirációja a fűzfa hajlékonyságából származik, iskoláját a YO /fűzfa/-SHIN /lélek/-nek nevezte el.

AKUPRESSZÚRA – az emberi test különböző életpontjaira gyakorolt, nyomáson alapuló, ősi távol-keleti gyógyászati eljárás, amelyet elsősorban Kínában és Japánban alkalmaznak. Európában még az Akupunktúránál is kevésbé ismerik és alkalmazzák

 

AKUPUNKTÚRA /Görög/ – ősi /Kínai/ gyógyászati módszer, amely különleges tűszúrásokat alkalmaz a test bizonyos idegpontjaira, amelyek semmiféle fájdalmat nem okoznak, és pozitív /gyógyító/ változásokat idéznek elő az emberi szervezetben. Ugyanezzel a módszerrel azonban negatív irányú folyamatokat is előidézhetnek, éppen ezért ez a módszer egészen rendkívüli figyelmet és hozzáértést igényel. Európában és Észak-Amerikában csupán néhány évtizede fedezték fel ezt a négyezer éves gyógymódot. A modern európai orvostudomány a rendkívüli eredmények ellenére mind a mai napig sem ismeri el. A legendák és a kutatások szerint egyaránt valaha köze volt a kínai HARCMŰVÉSZET kialakulásához, s egyes az akupunktúrában járatos KUNG FU-mesterek – az Akupresszúrához hasonlóan – Harcművészetükben is kamatoztatják e téren szerzett tudásukat.

ALABÁRD /Naginata/ Az alabárd egy 150-190 cm-es rúd, amire egy 3O-6O cm hosszú; kardszerű pengét erősítenek. Használata a Nara-korszakban /710-794/ lett népszerű. Propellerszerű, széles, körkörös vágásaival az alabárdos gyalogos és lovas ellen is eredményesen küzdhetett. Párharcban hatásosabb fegyver volt, mint a LÁNDZSA. Legkiválóbb szakértői a hegyi papok voltak, A Muromachi-korszakban /1338-1573/ 425 RYU-t tartottak nyilván. Később egyre inkább női fegyver lett. 1199-ben Torizakayama várát 3000 ember élén naginatával a kezében egy nő, Itagaki védte. A Tokugawa-korszakban /1600-1867/ már majdnem teljesen női fegyverré vált. 1877-ben, a Satsuma-lázadásnál 500 nő harcolt naginatával a kezében. A mai iskolák között a jutsu rendszerű egyre inkább háttérbe szorul. Sok DO rendszerű viszont megtartotta a kapcsolatát a valósággal. A mai küzdelmekben kasa BAMBUSZ fegyvert használnak és védőfelszerelést, ami a KENDOhoz hasonlít, de kiegészül karvédővel, csípővédővel és sípcsontvédővel. Hét érvényes célpont van, amit a penge felső harmadával kell eltalálni. Ezek: fejtető, fej két oldala, alkar, sípcsont, torok /szúrással/, gyomorszáj /szúrással/. Gyakorló küzdelmet, más fegyvereket használó ellenféllel is vívnak. A naginata használat a legkecsesebb Japán fegyveres harcművészet, ahol a körkörösség elve leginkább érvényre jut.
IRODALOM:
Kurland, H. NAGINATA DÓ: a modern variant of a feudal art. 1982.

AMATERASU OMI KAMI – „Az égen ragyogó, nagy, fenséges isten”; a Japán SHINTO vallás legfőbb istensége, egyben a Nap istene. A Japánok tőle és fivérétől, Susanótól vezetik le a császári ház eredetét.

AN /Japán/ – be, befelé, belül.

AO/AOI/AOIRA /Japán/ – kék

 

ARANYHARANG /„vasruha” vagy „eleven páncél”. – /Kínai/ módszer, amely mintegy lehetővé teszi az emberi test számára az ütések és az egyéb külső fizikai behatások elviselését. Az egyik legtitkosabb és legmisztikusabb KUNG FU metodika, melynek elsajátításához több évtizedre van szükség. Az aranyharang mesterei képesek eltűrni bármekkora ütéseket; botokat és köveket törhetnek szét a fejükön vagy a törzsükön, anélkül hogy különösebben megsérülnének. Leghíresebb képviselői: LIN CHIN-TUNG, LUK SIN-SUN, WONG YAU-KAY.

ARASHI /Japán/ – vihar, kitörés.

ARIGATO /Japán/ – köszönöm!

ARHAT /Szanszkrit/ – buddhista szent /Kínában Lo Han/.

 

ARNIS /Spanyol/ – Fülöp-szigeteki botvívás, amelyben egy vagy két rövid, körülbelül 70-80 centiméter hosszú 2-2,5 centiméter átmérőjű bottal küzdenek. Az irányzat követői karddal, tőrrel, sőt puszta kézzel is harcolnak. Magának a harci rendszernek a neve a spanyol „arnes” /fegyverek, fegyverzet/ szóból ered Az arnis közeli rokona a szintén Fülöp-szigeteki „ESCRIMA” nevű harcművészetnek.

ASAHI/KYOKU JIUTSU /Japán/ – a felkelő Nap.

 

ASHI BARAI /Japán/ /judo, ju jutsu, Karate/ – lábsöprés. Lábsöprő mozdulat, amelyben  a TORI lábfejét az UKE lába mellé vagy mögé helyezi. S mikor létrejön az egyesúlyvesztési helyzet TORI kisöpri UKE lábát, aki az elsöprött láb oldalán a földre kerül. Ezen technikák a KODOKAN JUDO-val jöttek létre, mivel a régi JU JUTSU stlílusokban nem TATAMI-n edzettek, és a BARAI technikák csak sik felületen hajthatók végre.

ASHI GARAMI /Japán/ /ju jutsu/ – lábfeszítés /a JUDOban tiltott technika/.

 

ASHIGARU jelentése: „fürge lábú” harcos/Ezek a Japán gyalogos harcosok a 14. sz.-tól azért álltak csatarendbe a kisebb rangú hadvezérek mellé, hogy zsákmányt szerezzenek, a SZAMURÁJokkal ellentétben gazdáik dicsősége teljesen hidegen hagyta őket.
Bár 1467-ig, az Onin háborúig nem volt általános a csatarendbe állításuk, de ezen időszak után már igen jelentős szerepet kaptak a csatákban. A harcok az egész ország területén folytak, s az ellenség megfélemlítése is fontos szerephez jutott. Így a nagy termetű nehézkes páncélos harcost, aki a hegyi ösvényeken, gázlókon, szűk hegyi átjárókon nehezen mozgott, felváltotta a könnyű öltözetű mozgékony harcos, aki általában csak egy fegyvert: alabárdot, kardot vagy lándzsát viselt. Felgyújtották az ellenség táborát, településeit, általában az éj leple alatt. Közben foglyokat is ejtettek, fosztogattak és gyilkoltak. Főképpen a zsákmány és nem a harci dicsőség érdekelte őket
.Irodalom:
Fréderic, Louis: Japán hétköznapjai a szamurájok korában 1185-1603.Budo kiskönyvtár, 1994.

ASHI GURUMA /Japán/ /Judo/ – kaszáló körgáncs. Az állástechn ikák (TACHI WAZA)  közé tartozik A dobást a KODOKAN JUDO alapítója KANO Jigoro fejlesztette ki a HIZA-GURUMA „fordított változataként” Jól kombinálható a következő dobásokkal: OSOTO-GARI, HARAI-GOSHI, TAI-OTOSHI.

ASHIKO Japán /nin jutsu/ – A NINJÁk által használt, lábra és kézre erősíthető acélkarom, amelyet támadásra, a falon, valamint a fán való mászásra egyaránt használtak.

ASHI-KUBI/HAISOKU /Japán/ – rüszt, a láb háta.

ASHI NO YUBI /Japán/ – lábujjak

 

ASHIHARA KARATE /Japán, Karate/ A KARATE-DO egyik legujabb és leghatékonyabb irányzata, amelyet Hideyuki Ashihara (1944-1995) fejlesztett ki (vagy inkább egyszerűsitett a KYUKUSHINKAI-ból) a 70-es évek folyamán. Az alapító – mint eredetileg utcai verekedőből (hasonlóan BRUCE LEE-hez) lett versenyző felismerte, hogy a hagyományos KARATE-ban /még a KYOKUSHINKAI-ban is/ túl sok ídőt és energiát fordítanak a valós küzdelemben teljesen fölösleges technikák és KATA-k gyakorlására. A szerinte felesleges elemeket elhagyta harcművészetéből, és helyettük – a már Bruce LEE-től is  jólismert – időzítést, gyorsaságot, mozgékonyságot és a távolság helyes felmérését tette a helyükbe. Japánban a jelentősebb iskolák közé tartozik, de egyre gyorsabban terjed a világ jelentős részén.

ASHI UKE WAZA /Japán/ /Karate/ – védelmi technikák lábbal.

ASHI URA/ASHI NO URA /Japán/ – talp.

 

ASHI-WAZA /Japán/ – lábbal végrehajtandó dobások összefoglaló neve /Judo, Ju jutsu/; lábtechnikák /KARATE/. Az állástechikák (TACHI-WAZA) egy része a JUDO-ban, amelyhez a lábbal  indított dobások tartoznak. A technikák gerincét 3 dobás alkotja: OKURI-ASHI-BARAI, SASAE TSURI-KOMI-ASHI, UCHI-MATA.

ATAMA /Japán/ – fej, haj; csúcs.

ATATAMARU/NUKUMARU /Japán/ – bemelegítés.

ATE /Japán/ – csapás, sújtás.

ATEMI /Japán/ – ütés a test sérülékeny részeire.

ATEMI WAZA /„ütéstan” a JUDO-ban/
Két alcsoportot különböztetünk meg az ATEMI-WAZA-n belül.
1. ütések, csapások kézzel
2. rúgások
A Jigoro KANO /1860-1938/ által alapított KODOKAN JUDOban az ütéseket/TSUKI, UCHI/ és rúgásokat /GERI/ csupán a KATÁK /KIME NO KATA, GOSHIN JUTSU /NO KATA/, GOSHIN-HO /NO KATA/ bemutatása közben gyakorolják. A mai nem-Japán JUDOban az önvédelem oktatása teljesen háttérbe szorult a versenysporttal szemben.
Irodalom:
Jigoro KANO, KODOKAN JUDO Kodansha International, 1994.

AWASI-TSUKI /Japán/ /Karate/ – csípőből indított kettős /ököl-/ ütés /fejre és gyomorra/.

AWASETE /Japán/ – együtt, egyszerre, egyúttal.

AWASETE IPPON Japán /judo, Karate/ – győzelem két fél ponttal.

 

AYUMI ASHI /Japán/ – természetes, rendes járás, menés, lépés. Végrehajtásakor egyik lábunkat szabadon csúsztatjuk a kiválasztott irányba, testsúlyunk puha áthelyezésével letesszük a talajra, így szabadon hagyjuk a másik lábunkat, mellyel az előző lépést végrehajtó lábunk elé lépünk ritmusos váltásokkal. Az AYUMI ASHI lehet „rendes” és keresztezett.

AZATO YASUTSUNE /1828-1906/ Okinawai KARATE nagymester, FUNAKOSHI GICHIN /1869-1957/ első nagymestere. Azato a Japán nemesi osztály felső kasztjába tartozott. A tonochi osztály tagja volt, amely örökös irányítója volt a városoknak és falvaknak. Családja egyenrangú volt a DAIMYOkkal.
Kiemelkedő képességű KARATE mester volt, de emellett, mint tudós is jeleskedett. Ezen kívül páratlan vívó /Kendo/, lovas és íjász hírében állott.
KARATE tudásának alapjait MATSUMURA SOKON /1809-1901/-tól szerezte, majd idővel továbbfejlesztette azt. Ekkor a pusztakezes küzdelmeket a hatóságok tiltották OKINAWÁN, így a mesterek csak kiválasztott „titkos tanítványoknak” oktatták. Azato a Jigen KENDO vívóstílus páratlan képviselője volt. Ez abban mutatkozott meg, hogy hazájában, Japánban nem talált igazi ellenfélre. Egy alkalommal Azato találkozott OKINAWA egyik leghíresebb vívójával Yorin Kanno-val. Kanno hatalmas erős ember volt, de emellett különleges művelt emberként ismerték környezetében. Kanno éles pengével támadta meg Azatot, aki nemcsak elmozdult a csapás elől, hanem még térdre is kényszeríttette a nagy vívót. Tanítványainak mindig ezt oktatta: „Amikor karatézol, gondolj úgy a lábaidra és a karjaidra, mintha kardok lennének”. Azato igen részletesen ismerte az akkori mesterek különleges technikáit, azok erősségét és gyengeségeit is. Ezt ő már félgyőzelemnek tekintette. A régi /Kínai/ bölcsesség is ezt mondja: „A győzelem titka, hogy ismerd önmagad és az ellenfelet is.”
Irodalom:
Richard Kim; The Weaponless Warriors, Ohara Publ. California, 1974